Barkóba, vagy miattam legyen akár barkochba

http://20q.net 

Újra itt van M. Csaba, akinek ezt a linket is köszönhetem.  Köszönöm! :))  Barkóbázni lehet a megadott linken, akár magyarul is. Próbáljátok ki! Én is ezt tettem és a végén egy állati jót vigyorogtam. Ugyanis a jó  kis (a sárga, ungarische, rajtunk kivül csak a törökök által ismert) tökre gondoltam, amiből az az issssteni tökfőzelék készül otthon. Máris könnybelábad az évek óta külföldön leledző ember szeme .. ... istenem, Tökfőzelék!!!! De régen nem ettem már ilyet. :(  Itt csak a zukkinis változatot tudom összekotyvasztani, ami ízében esetleg hasonlít, de tradiciójában és romantikájában messze elmarad a magyar kerttestvérétől.
No, szóval a tökre gondoltam. A gép huszonvalahányadik válaszként ezt írta ki. Véleményem szerint ön a rózsabokorra gondolt.  Innentől gurultunk a röhögéstől. Aztán egy 20-as listában felkínálta a tökömbökömöt is, és arra ráklikkeltem. Na erre aztán le is cseszett a program keményen, ugyanis kiértékelte a tökhöz vezető rossz válaszaimat. Arra a kérdésre, hogy nagyok-e a levelei azt írtam, hogy nem és ez nem helyes!!!! Arra a kérdésre, hogy puha-e, azt válaszoltam igen és ez megint nem helyes, mert kemény! Hát igen, városi a lány. Miután felengedett a mélyhűtött kapros-tök, a tányérban már egyáltalán nem látszik milyen levele volt neki lány-, ill. fénykorában. A puhaságát elcsesztem, ez tény. De miért?? Mert nem magára a növényre koncentrációztam, hanem a legyalult, "mindjárt mész a lábasba" belsejére. Az pedig puha.

Egysoros

Haitin még a kormány is megsemmisült. Nem küldhetnénk oda nekik a miénket?

forrás: M.Csaba :)

A mai nóta: Small Faces - Itchycoo Park

Na és ezek a fiúk milyenek? Szerintem SZUPEREK!!!!Imádom ezt a számot (is). :)

A mai nóta: Slave To Love

Vannak szenzációs nóták, amiket méltatlanul hallgatnak agyon a ládikókban. Szerintem Bryan Ferry - Slave to love c. száma is ilyen. Mi az, hogy nem új?!?!? Kit érdekel? A lényeg, hogy isssteni! Nekem az egyik kedvencem. 

Szélmalomharc

Kedves Sofy és Tuta, köszönöm nektek az együttérző sorokat. Sofy, a gondjaimat Te már ismered, de azzokról  itt nem akarok írni (naja, egyelőre nem, de ki tudja mi lesz később?? ). A húsbavágó problémáim úgy, de úgy el tudják venni a kedvemet .....
Istenuccse, sokszor látom kilátástalannak az életemet, úgy érzem olyan mint egy szélmalomharc. Egyszerűen nincs értelme ... :(((
Jelenleg még mindig sebnyalogatós állapotban leledzek, de már kapaszkodom kifelé. Az egész mindenség elviselésében egyvalaki segít úgy igazán, és ő az én kisfiam. Nem akarom tullihegni, de ő tényleg egy fantasztikus emberke. Pusztán a létezése, a lénye egy igazi örömforrás. Ha már elmúlt a "malmos" állapotom :) , írok róla is. Pont ma jártunk vele gimnáziumnézőben (errefelé, Bajorországban, a 4. általános után már elágaznak a gyerekek útjai ..... szerintem túl korán, de sajnos ez van. ......  A kisfiamra roppant büszke vagyok, ugyanis a jelenlegi  1,7-es átlagával bőven belefér a gimnáziumhoz szükséges  min. 2,3 -ba. Halkan megjegyezném (mivel ilyen kései órán már nem olvassa a blogomat, hi-hi-hi), hogy én az ő korában nem voltam se ilyen okos, se ilyen sokoldalú. De pssszt! :)))

www.pixelio.de

Hangulatom

Most, hogy jobban megnéztem az előbbi képet rájöttem, hogy az a szomorúságában is szép. Jaj de el tudnék most üldögélni azon a padon ...... :(  Természetesen zene nélkül nem tudok élni, itt egy szépséges, amelyik jól harmónikázik a hangulatomhoz:  Bob Dylan - WHEN THE DEAL GOES DOWN

Viharfelhők gyülekeztek

Nem szeretnék ilyenekről a nyalvánosság előtt beszélni, de vannak gondjaim, nem is kevés. Számuk már meghaladta az elviselhetőt, nyögök is rendesen a társaságuk miatt. Amikor úgy rendesen elöntenek a problémák egy kicsit mindig megtorpanok, rendszerint el szokott állni a szavam, megáll a lendületem.  Hát most is ilyen napokat élek ....... A holnapi egy fontos nap lesz, sok múlik rajta, hát schau mal! Szorítok.

A jelenlegi hangulatomat jól tükrözi ez a kép:

  aboutpixel.de Das Jahr der Stille @ streusel

Fiam a "Naturtalent"

Szexuális felvilágosítás volt a fiam osztályában 2 órán keresztül. Rohadt kiváncsi voltam, de nem akartam kérdezgetni a élményeiről, mivel nem tudtam milyen gondolatokat váltott ki belőle a téma. Másrészt fogalmam se volt róla, milyen mélységben, mennyit magyaráznak el ezeknek a gyerekeknek (nem voltam az utolsó szülőin). Ezek a gyerekek 9 évesek, negyedikesek. Finoman megpendítettem a témát, a na mi volt, érdekes volt? -tal, de csak ja, nagyon érdekes volt a válasz. Gondoltam hagyjuk, nem kínozlak. Aztán délután a kézilabda ezdése után, pont mellé ült le az egyik kisfiú anyukája a 9 hónapos friss, ropogós bébikéjével. A kicsit muszáj volt megsimogatnom, beszélnem hozzá, annyira édesen vigyorgott az összes négy fogával. Azt vettem észre, hogy a kisfiam is nézi őt, nézi őt és mosolyog rá. Aztán közölte, hogy milyen süüüüüß, azaz éééédes és elkezdett mesélni. Hangosan, lelkesen. Elmagyarázta hogyan születik a gyerek, fiúk, lányok, kuki nagy lesz, prosztata, ondó, sperma, ki a leggyorsabb?, petesejt, megtermékenyülés, lányok havibaja, ha az elmarad akkor terhesség van ...... mindent tudott!! És le voltam nyűgözve az előadásától, tényleg mindent tudott!  Többször megismételte, hogy micsoda csoda ez a születés, milyen érdekes! Este a fürdőkádban ülve is csak azon morfondírozott, hogy őrület, az ember kukijából jönnek ki a gyerekek...... :))) Annyira édes volt, látszott rajta, hogy mennyire érdekesnek találja az egészet. Aztán még mesélt és mesélt. Eszébe jutott, hogy egy gyerek megkérdezte: de mi történik akkor, ha egy gyerek mondjuk nem fér ki az anyukájából és elakad???? Ilyenkor mi van? Ehhez kereste a kifejezést, de segítettem neki. Császár ..... Az! Vágott közbe, Kaiserschnitt! Anyu én hogy születettem? Rendesen, vagy Kaiserschnittel? Rendesen drágám. - nyugtattam meg, mert egyrészt tényleg így történt, másrészt éreztem, hogy ezt szeretné hallani. Erre ő: Juhuuuuuuu!!!!! Ich bin ein Naturtalent!!! (született, természetes tehetség, talán így lehet lefordítani, de németül annyira poénosan hangzik) :)))

aboutpixel.de / Meins 2 © Martin Wimmer

Egy érettségi találkozó margójára

Ez volt a 35 éves és nem tudtam jelen lenni. Bántott egy kicsit. Részletek a találkozó alkalmából született levelemből:

Egyrészt állati szomorú vagyok, hogy ismét nem tudok köztetek lenni, de nem fogjátok elhinni, most hogy ezt a levelet írom, egyfolytában vigyorgok. Vigyorgok, mert emlékezem, és csak jó dolgok jutnak az eszembe. 
Látom Zsuzsa (S.) rosszalló, de mindezek ellenére már-már nevetõ arcát, ahogy a padban hozzám hátrafordulva egy újabb vonalzóját adja nekem kölcsönbe, és a hangjában egy hangyányi rosszallással de sokkal több együttérzéssel utal arra, hogy ez már a 32. vonalzó ebben a tanévben ....... 
Aztán lassan végigmegyek a padsorokon és látom  mindegyikõtök arcát, de soha nem szomorúan, mindig csak nevetve! Felvillanak képek a múltból, látlak benneteket a suliban  kék köppenyben, a „nasssszénási” építõtáborban, tornaórán Cooper-teszt futása elõtt (utána soha nem mosolyogtunk :)) de tényleg csak vidám, nevetõs képek. Most vagy gyagyulok, vagy elértem azt a kort, amikor az ember tényleg már csak a szépre emlékezik. :)
Tudjátok mi jutott az eszembe? Az, hogy talán már meg se ismernék egymást, annyira megváltoztunk. A 18 éves arcunkat még sokáig „viseltük”, de 35 fölött már veszítettünk a harmatból, 40 felett pedig felnõttekké váltunk, és ehhez egy másik arcot öltöttünk. Jelentem, én még mindig nem nõttem fel, nyugodtak lehettek, meg se komolyodtam, csak arcot váltottam. 
Mi van velem? A kismucim  2000-ben született (akkor, amikor Kati fogszabályozótt kapott :) még otthon, aztán onnan elkanyarodtunk........... (ez a rész itt nagyon személyes, kihagyom) ........ Ausztria után Németország következett.  De az én városom továbbra is ..... marad, oda én haza megyek, de a kisfiam sajnos már Németországban van otthon.  Ezt el kell fogadni, meg kell érteni, bármennyire is fájdalmas dolog...... (aztán itt megint egy rakás nagyon személyes dolog következik, ezért inkább azokat kihagyom és ugrok tovább) .........
Hiányoztok. Az életem egy szakaszához tartoztok Ti mindanyian és ezt az egész mindenséget itt Bajorországban már nem találom. Több ezernyi emlékkel kapaszkodom Magyarországhoz, ami nagyon hiányzik. Ne tudjátok meg mennyire tud hiányozni egy tökfõzelék és akkor a halászlét már meg se említem. Csak még az eceteshalat! :))) Hiányzik az anyanyelvem rettenetesen. Külföldön kell élned ahhoz, hogy a himnusz úgy igazán fájjon.... jóvannnna nem akarom elrontani a hangulatot, tessék törölni ezeket a szomorú gondolatokat olyan agykontrollos módon. :)...... "

Albrecht Dürer

Jut eszembe Loddár után: Albrecht Dürer. Mi közük van egymáshoz? Semmi csak a frank (azaz fränkisch) dialektus. Ugyanis a frankoknak nincs "hartes (kemény)  T-jük", csak "weiches (puha) D-jük. Így lesz az Autoból Audo, a Lottóból Loddo. Lotharból így lett Loddár. 
Türerből pedig így lett Dürer. 

Épp ma jártam ebben az utcában:

Na, dereng valami? Ugye-ugye! Ő az, Ajtósi Dürer junior! Először is volt a papa Magyarországról, a Gyula melletti Ajtósról, aki 1427-ben született. Az aranyműves (vagy ötvös? ebben most nem vagyok 100 %-ig biztos, utánanézek)  szakmát jött tanulni egy nürnbergi mesterhez. A szakma elsajátítása mellett pedig sikerült kisajátítania a mester lányát (Barbara Holper) akivel összeházasodtak. 18 gyerekük született (tudom, hogy az akkori időkben ez teljesen hétköznapi volt többek között a magas gyerekhalandóság és a védekezés hiánya  miatt, de akkor is, ha ebbe az irgalmatlan nagyszámú szülésbe csak belegondolok, kiráz a hideg. Erre nem lehet mást  mondani: Allmächt!!! A 18 gyerek egyike volt a junior Albrecht.

És akkor a név magyarázata: honnan jött a papa? Ajtósról. Mi az ajtó dojcsul? Tür. Szóval ő volt a Türer, a Türer Albrecht. De hol is vagyunk? Hát Nürnbergben! Szabad ott egy kemény T-ét kiejteni? Nem! Tehát?? Thürer ugrott és Dürer lett belőle. Érdekes, mert nagyon sokan nem ismerik ezt a történetet, nem kapcsolják össze Ajtosi Dürert Ajtóssal és a festő Dürerrel. (juj, kezdek ezekbe a nevekbe már én is belezavarodni .... )

Különben 2008-ban jelent meg egy kétnyelvű könyv Dürerről, volt rendes, hivatalos könyvbemutató Gyulán is, ahol a német diplomácia részéről is néhányan megjelentek. A könyvre emlékszem, a nürnbergi Dürer Haus-ban ki volt szépen pakolva egy díszes, hosszú asztalra. Sajnos nem rendelkezem a kötettel, de tudom hogy néz ki! Nagy előny igaz? 

Schäffer Erzsi is tulajdonosa egy példánynak, amit itt jártakor ajándékba kapott a Nürnbergi Magyar Kultúregyesülettől.

Úr Isten, Schäffer Erzsi! Még mindig nem írtam meg a vele való találkozás történetét ..... hát szégyellem magam. De jönni fog! Ígérni már nem ígérek semmit, csak úgy mondom

Lodár ... most már tényleg legutoljára

Sofyka, a kérdésedre itt válaszolnék. A pali, ahogy írtam én is, nem rossz. Most se. Akkor, amikor a retrogatyát hordta, akkor még retroidők jártak :) , szóval az egy régebbi kép amit láttál.  (A képek vegyesek, régiek és újak.) Az általad említett gatyeszban még az első felesége mellett álldogál. Megállapítottam, hogy nyugodtan maradhatott volna mellette is, mivel a további 3 nem volt másabb, szebb.

Milyen volt az újanyu előtte es hogy néz ki jelenleg?

Mattheus és az Újanyú

Lodár Madeus II.

Na, szóval mostanra már tiszta, hogy Lodárt miért szeretjük. Lodár egy fess fiú és fantasztikus labdarúgó. Labdarúgó volt, de fessnek még mindig fess. Az eszéért viszont biztonsan nem rabolnánk el. Két történet a múltból:

1. Üzleti részesedést ajánlottak fel Lodárnak. Az ajánlat a haszon (vagy bevétel? mindegy) 1/3-ra vonatkozott. Lodár viszont igazi fifikás üzletemberhez méltóan keményen ellenállt. Azt mondta, hogy az 1/3 neki kevés, 1/4 résznél kevesebbért nem tárgyal.
2. Egy riporter kérdezte a jövőbeni terveiről. Lodárunk nyilatkozott: Jelenleg szóba jöhet Milánó, vagy Madrid. Mindegy melyik, a lényeg, hogy Olaszország.

Ugye, hogy lehet szeretni? :)) Zárásként még egy pár  kép "Lodárról"  aztán slussz. :)

Lothar (Lodar) Matthäus I.

Na, itt van megint unser Lodar a hírekben. Lothar fränkischül Lodar. Ő is így beszél, hiszen egy frank kisvárosból,  Herzogenaurachból származik. A fiú végzettsége: egyszerű, mezei szobafestő (a mester címig nem sikerült neki eljutnia, sokan tudják, értik miért. ;) ) Herzogenaurachot állítom mindenki ismeri. Persze, az Adidas és a Puma! A Dassler fivérek! A történetükről, a legendákról itt lehet olvasni. Egy remek összeállítás különben!
Hogy mi is van ezzel a Lodárral? Hát megint válik! 47 évesen a 4. felesége, a 22 (!!) éves ukrán származású csaj is kiadja az útját.  A focus is leközölt egy összeállítást Lodarról érdemes megnézni, a képekhez fűzött szövegekkel együtt, képbe lehet kerülni.
Lodár mellett a 4-es rajtszámot viselő asszonyka némi átalakuláson ment keresztül. Lodival együtt csekkolt be egy bécsi kórházba, amit pár nappal később látványosan megnőtt csöcsökkel hagyott el. Lodáron nem látszott semmi, az ő csöcseit nem műtötték. Továbbá. A csaj a setét barnából iszonyú szőkévé változott. Körbeutazva a világot, magabiztosságát (nem tudom hány köbcentis szilikonnal) megnövelve, kiadta apusa útját. Különben az ilyen hírekkel egyáltalán nem szoktam foglalkozni, a maguk egyszerűségétől fogva nem kötnek le (ahogy Heidi Klum szuperanyaságával kapcsolatos hírek se ... :)) ) , de most kivételt teszek Lodival. Mégpedig a vele kapcsolatos sztorik és viccek miatt, amiket muszáj megosztanom az egész világgal! :)  A sokadik és egyre zsengébb korú feleség miatt errefelé már meg is született egy vicc: Lothar fontos találkozóra siet egy kórházba. A jövőbeli felesége születésénél akar jelen lenni.  :)
Szomorú tényleg, hogy egy remek labdarugóból egy pletykalapok kedvence lett. Ezt olvastam róla: Lothar Matthäus lehetett volna az évszázad egyik kiemelkedő sportolója, hőse, ehelyett ő inkább az évszázad bohóca címet választotta. Sajnos így van, ezekkel az állandóan fiatalodó pipikkel és a velük kapcsolatos botrányokkal csak kiröhögtette magát. Ráadásul Lothart nem akarja senki, egyik egyesület se. Megkockáztatom, a nagynevű sportklubbok nem szeretnének nap mint nap a pletykalapok első oldalán értesülni az edzőjük szerelmi problémáiról és a mindennapjairól. Na ja, voltak persze edzői állomások is az életében. Például a Rapid Wien csapata, ami az egyik kedvencünk. Amig Lodár ott edzősködött, a 100 éves, nagynevű csapat a tabellán olyan mélyre zuhant mint még soha. A kieséssel küzdöttek. A magyarországi vendégszereplése is ismert, sok mindent nem tett le az asztalra, maximum a 3-as számú anyuval, a jugó (nekem arrafelé minden jugó, nem bontom fel horvátra, szerbre, satöbbire a dolgokat... )  kapcsolatos hírekre emlékszik mindenki.  Állítólag hívták Argentíniába edzőnek, de csak akkor akarta aláírni a szerződést, ha az Újanyúnak (ő a 4-es számú, 22 éves. Azt hallottam, hogy vagy modell lesz, vagy tanulni fog, vagy esetleg mindkettő .... nem kicsit rosszmájú az újságíró igaz? De istenuccse igaza van, én se fogalmaznék másképpen! :))) ) modellszerződést keres az egyesület. Ezt az argentín csapat nem vállalta. Ezen persze Lodár megsértődött, hiszen először is itt van egy vérprofi, azaz ő, akivel a csapat csak jól járna, akinek kezetcsókolhatnának, hogy egyáltalán szóbaáll velük és mindennek tetejébe itt van az ő csodálatos felesége, az új mellekkel és szőkén, hát micsoda bagatell dolog amit kért, hát nem egyértelmű, hogy egy ilyen nőnek egyből szerződéseket kéne kínálni???? Argentínék nem vállalták Újanyú stafírungozását, Lothár nem lett edző ottan.  Mindjárt folytatom ....

A német-magyar kérdés :)

Már a szomszédok poszt  kapcsán érintettem a témát (hogy mi magyarok és németek sok mindenben eltérőek vagyunk), de aztán a történetben egy szót se szóltam róla.  :))) Tipikus én. Elfelejtem a végére mit is akartam írni. Márpedig vannak különbségek. Zavaróak, kevésbé zavaróak, ez attól függ, melyik lábbal keltem fel. :)
Éppen most, a mai újságban találtam egy számomra tipikus német példát. A lakás/ház helyiségeinek kívánatos hőmérsékletei és természetesen a hozzá tartozó százalékos táblicskuval, a hol mennyit takarítunk meggel.
Megőrülök a 16 fokos hálószobáktól, nekem ne mondja senki, hogy ebben a hőmérsékletben élvezet a lefagyott orral történő olvasás. Ha 10 percre kidugnám a lábamat a takaró alól, fagykárokat szenvednék.  Neeem, köszönöm, én szeretem a meleget. Mindig is szerettem. A hidegben nemcsak kellemetlenül érzem magam, hanem meg is fázok. Ez nem vicc, az "ablaknyitva szezon" alatt végig kínlódok annak mellékhatásaival. A nappali 18-20 fokjával se vagyok kibékülve, szerintem a jegesmedvék is kikérnék maguknak.

Daisy a hóvihar

Már 2 napja rémisztgetik a rádiósok a népet a közelgő napok kemény havazásával. Nem éltem át háborúkat, se természeti katasztrófákat, de az óránkénti felhívásoknak köszönhetően lassan már ezeket is el tudom képzelni. "Még ma szerezzenek be mindent a hétvégére, mert lehet, hogy később lehetetlen lesz!"  Kezdtem megijedni és enyhén ideges lenni a rémhírektől. Rosszabb mint a röfinátha! :)
Pénteken 11.00 órakor kellett volna érkeznie Miss Daisynek, de valami gondja lehetett a határon, mert ezidáig nyoma sincs.A kisfiam aggódó arccal kérdezte csütörtökön, hogy akkor most mi lesz? Holnap suli és ha beindul az extrém havazás akkor az is megtörténhet, hogy az iskolában maradunk bezárva ...... , de persze lehet az is, hogy a napköziig sikerül eljutnunk...... és ott maradunk ?!?!  ))) Istenem, el tudom képzelni az aggodalmát, szörnyű lehet az iskolában bezárva lenni!!! :)) Apukája széles vigyorral megnyugtatta, hogy ne aggódjon, nem lesz semmi, ő majd kimenti az iskolából. :)

Imádom ....

Istenem, Flipper Öcsi. :(  Miért nem élte túl magát?

A mai nóta: Bob Seger - Againts the Wind (sajnos videó nélkül)

Munkáim

Az alaprajzok tisztogatásáról egy pár szó. Hogy mit szórakozok én ilyenekkel?!? :)))) Hát nem is tudom, talán azért, mert az a mániám, hogy a kezünkből kikerült összes munkának szépen kell kinéznie. Egyszerűen herótom van az összes trehány ingatlanos "szak"embertől, akik még a szakma alapjait se ismerik, az ingatlanokról szóló ismertetőket egyszerűen csak összehányják. A legalapvetőbb dolgok egy ingatlan tekintetében a helyszínrajz (hogy hun van), lakásnál, háznál plusszban az alaprajz (millen a beosztása) és fotók. De jók. :) A hajam kiegyenesedik a rötyikről és a redvás pincékről készített képektől. Sokszor csodáltam meg lakásokról készített csendéleteket, amelyeken az összes minden látható: kopott papucs, lepattogott zománcú lavór, felbontott lidl ásványvíz, lerágott csirkecsont, tele hamutartó, felhajtott ágynemű (amiből éppen kikelt a páciens), ZámbóJimmy plakát a falon és kosz, és szinte "szagolható" foltok mindenhol. Természetesen a tapetttta és a berendezés is bőszen tükrözi a korai, retro előtti szocreál stílust. :))) Félreértés ne essék! Nem a lakásokat és a benne élőket akarom leszólni, nálam sincs elrakodva (khmmm ) , és van felbontott sör az asztalon, hanem a fotókat, amiket az ingatlanos készít! Ilyeneket nem szabad készíteni, el kell mindent rakodni, letakarni, kivinni, eltolni! A budit nem muszáj lefényképezni, a kedves érdeklődő nagy valószínűséggel el tudja képzelni, hogy néz ki. A penészes falakat se muszáj rögzíteni, ahogy a koszos (harcicsíkos) fürdőkádat se. (a penészes falakat most csak szellőztetés hiányának tudom be és nem rossz szigetelés miatti vizesedésnek, mert az már más tészta)

Éppen az előbb találtam egy újabb gyöngyszemet az interneten. Egy ingatlanos a meghírdetett irodával kapcsolatosan ezt a képet (is) tette fel az internetre:

 Az ész megáll! Tessék kérem megnézni a mosdókagylót! Guszta nem? A WC is kedvcsináló ott a fürdőkádban. (apropó jót vigyorogtam rajta, mert az áll az interneten: hogy a fürdő és a WC frissen festve! :)))))
Visszatérve a saját alaprajzainkhoz.Sajnos néha a tervek nagyon régiek, illetve egyéb kalandokon küzdötték át magukat  Van rajtuk kávé-, ill. vörösborfolt, részben kisilabizálhatatlanok. A jelenlegi munkám, egy két részre felosztható iroda, ami a megbízónkhoz kényszerárverés útján került. Egy értékbecslő készített róla szakvéleményt, de túlzottan nem terhelte meg magát a feladattal. Az alaprajzok amiket felhasznált, és a megbízónk részére is átadott, kb. 15-ször átfaxolt, kicsinyített, miattam akár nagyított is :) A4-es rajzok. A többszöri sokszorosítás és faxolás eredményeként úgy néz ki, mintha ráesett volna a mákos bödön. Na, de ezt az ingatlant szeretnénk mi eladni/bérbeadni, szóval teendő?? Hagyhatnánk az alaprajzokat úgy is ahogy vannak ......, de az már nem én lennék. Na, ezért müttyögök én ilyenekkel. És állati érdekes, mert szeretem csinálni. Az alábbi posztban szereplő tervekkel (nem hülyéskedek), kb. 4 napja dolgozom, min. 15 órai munkám fekszik benne. És az is biztos, hogy nem tökéletes. :)

Müttyögéseim II. ....... újabb alaprajzok

  

Müttyögéseim

Mások makraméznak, festenek, akármiznek, én tervrajzok sminkelésével töltöm az időmet. És imádom!
Itt egy nagyon hama-hama (hudri-vudri) munkám, amire csak nekünk volt szükségünk, szóval nem volt lényeges az összes árnyék és tisztázó varrás. :))

Egy iroda alaprajza, ami ölég randa és viseltes.

Egy kicsit átpúderezve: