A júliusban tartott tradicionális ünnep ..... mi lehet más? Persze, hogy karácsony! :-)

Nürnberg és Bécs. A két kedvenc városom. Bennük éveket eltöltve csak-csak ragadt rám néhány olyan is,  amire mezei turistaként nem igazán lett volna lehetőségem. Pár napos látogatással nem lehet ennyire mélyen lemerülni ezekbe a városokba, elsősorban Bécs az, amihez főleg idő kell. Idő, hogy befogadd magadba az egészet. De biztos vagyok abban is, hogy ennek a sok mindennek magamtól a töredékét se ismerném, hiszen szinte az összes információt az én két lábon járó  "On-line (kivéve ha alszik) wienerisch-fränkisch Nagyszótáromtól", azaz a páromtól hallottam. Imádom a meséit, a történeteit. 20 évi bécsi élet és még egyszer annyi nürnbergi után érthető, hogy nemcsak a városokat ismeri úgy, mint a tenyerét, ő már egy bécsi. Frank szívvel. 
Hálásan köszönöm neki az összes, "Andika, schau es dir an!" mondatát, amit aztán egy, az orrom alá tolt érdekes újságcikk, vagy könyv követ. Az ötleteim, az inspirációim nagy részét tőle kapom. Nélküle nem lennék sehol se. Ezt be kell vallanom. Az is igaz, hogy nélküle nem lettem volna soha se Bécsben, se Nürnbergben. 
Kedves E.! Du bist der Beste! :-) Danke!

Bécset mindenki ismeri, igaz? A Pratert meg főleg. Maga a Pratert elsősorban a vidámparkkal azonosítjuk, de ez csak egy része a hatalmas területen elterülő pihenőparknak. 1766-ig kizárólag a császári család és a sleppje látogathatta a területet, a pórnép nem. Császárék előszeretettel jártak a korabeli Lusthausba, ami akkoriban vadászházként működött. (érdekesség, hogy a Dunacsatorna 1834-es áthelyezéséig, víz is folyt a Lusthaus mellett.)
"A "Pratter" már 1403-ban megjelenik az okiratokban. 1766-ban II. József császár a bécsieknek ajándékozta a területet pihenőpark céljából. És mivel a császár étkezdék kialakítását is engedélyezte, nemsokára az egykori nemesi vadászterület határán kialakult a mai Wurstelprater elődje: vendéglősök, kávémérők és mézeskalácsosok telepedtek meg ott, őket hinták, körhinták és tekepályák követték. A Práter komoly fellendülését a mai vásárterületen rendezett, 1873-as Világkiállítás jelentette. " (forrás: www.wien.info/hu)

De ugorjunk, hagyjuk ki a mozgó izéket, térjünk a lényegre, hiszen éhesek és szomjasak vagyunk. Irány a Schweizerhaus! 

A Schweizerhaus a turisták körében eléggé ismert, ajánlott, de a bécsieknek ez sokkal több. Ez nem csak egy jó hely a Praterben, hanem egy szakrális hely. Imádói, követői vannak. Ide járni kell. Jó néhány színészt, politikust láttam magam is, ahogy egyszerű "Mundl-ploretárokat" (Mundl egy szenzációs figura, az egyszerűbben strukturált munkás megszemélyesítője egy nagy sikerű osztrák sorozatból), lányokat és fiúkat az "iparból", és azutánról. Okosak és buták, intelligensek és primitívek, szegények és gazdagok. Ott van mindenki aki bécsi. Itt nőttek fel. Gyerekként a vidámparkjába járt, aztán apukával be-betértek a Schweizerhausba, majd az elsőáldozás alkalmával is itt ünnepelt a család. A Schweizerhaus egy fogalom.  
Télre bezár, de a március 15-i nyitásra (ezen a párom Magyarországon mindig vigyorgott, ugyanis szerinte a Schweizerhaus nyitása miatt piros a márc. 15. a naptárban) emberek lepik el.Végre! Nyit a Schweizerhaus! Lehet akár hó is, az embereket ez sem zavarja. Ülnek kint a kerthelyiségben az asztaloknál. Minden rendben, ha a Schweizerhaus újra kinyitott, már nagy baj nem lehet. 

Figyelmetekbe ajánlom a ház specialitását a grillezett csülköt. Az isteni jelző erre termett. Valóban az. A német Schweinshaxe helyett az osztrákok Stelze (kiejtve: Stelce) hívják. Kivül a bűrkéje (a "Kruste") ropogós, friss, belül a husi pihe-puha omlós. Nehogy rendeljen valaki magának egy egészet, kettecskén célszerű Stelzent rendelni, bár aki nagy étkű ...
Ha már az isteni kategóriánál járunk, akkor persze itt is van a sörük is. A Budweiserjük, ami több mint isteni. Lágy, bekömmlich, szénsav nélküli ..... dúdol. Próbáljátok meg, meg fogjátok látni, hogy sajnos nagyon lehet inni, nincs puffadás (az első tíz után azért már előfordul), nincs büfi, csak a remek íz, a színe, az állaga, a habja, ez egy ilyen ser. Az ára amitől befékezel. Too much. De ugye, Budweisert inni és meghalni, szóval megéri. :-)

Fotó: http://www.schweizerhaus.at/

Mint lelkes Scheizerhaus-hívők, természetesen mi is kapjuk tőlük emailban a híreket. A legutóbbiban egy, a Schweizerhaushoz rendkivűl hű cégről számoltak be, amelynek dolgozói ragaszkodnak a Schweizerhausban megrendezésre kerülő céges karácsonyi bulihoz. Mivel az étterem (pardon, hiszen ez azért több ennél..) a téli hónapokban zárva tart, így kénytelenek máskor megtartani a karácsonyt. Idén, július 30-án, harmadszorra került  megrendezésre  a céges karácsonyi buli.
El lehet képzelni a rekkenő hőségben a miniszoknyás és rövidujjú forgatagban a karácsonyt ünneplő társaság asztalát, a helyes kis minikarácsonyfával és a karácsonyi gyertyákkal.

Szeretem Bécset. :-)