2015. január 2., péntek

Nürnberg 70 évvel ezelőtt. Pont a mai napon.

70 éve történt. Hajszálra pontosan úgy, ahogy a tragédiák történni és érkezni szoktak. Egy pillanat alatt és a semmiből. Jönnek, zúdulnak, lecsapnak és megállíthatatlanok, feltartóztathatatlanok, visznek magukkal mindent.
1945-ben a maihoz hasonló, hideg januári nap volt, még csak két napja tartott az év. Estefelé járt. Sokan éppen befejezték a szegényes, szűkös vacsorájukat, amikor ismét felsivítottak a légvédelmi szirénák. Nürnbergben mindennaposak voltak a kisebb bombázások, nem az első bombázó közelített a város felé. De ilyen még nem volt.
521 bombázóval támadták az angolok a várost. A bombák fajtája és mennyisége teljesen irrealisztis, kihagyom, szerintem hadászatilag kevésbé képzett emberkéknek, mint nekem is, nem is kell tudnunk. Elég ha képzeletben egymás mellé teszünk 521 db bombázó repülőgépet az égen, amelyek jönnek, halált hoznak.Ha ettől nem ráz ki a hideg, akkor semmitől.
Nürnbergnek, Hitler egyik kedvenc városának, a birodalmi pártnapok házigazdájának elpusztítása szimbolikus jelentőséggel bírt. Egy mindent eldöntő csapás a nácikra, a felelős, a háborút kirobbantó németekre. Nürnberg, Hitler és a nácik. Pusztuljanak.
A pusztítás eredménye: több mint 1800 halott és 100.000 földönfutó. Jellemzően nem férfiak és nem katonák. Az áldozatok nagy része idős ember, nők és gyerekek. Ezt pontosan tudták a szövetségesek, tisztában voltak azzal, hogy kik lesznek az áldozatok. 

Az egyik idős hölgy (Ingeborg Wagner) 14 évesen élte át ezt az éjszakát. Vonyított mint egy kutya. Mindenüket elvesztették. A legjobban a zongorájáért fájt a szíve, amin rendszeresen gyakorolt. Zongoristának készült. Az álomból később nem lett semmi. A nagyszülőkhöz menekültek Hersbruckba, ahol zongorázás helyett tehénfejés várt rá. Nürnberg bombázásával kapcsolatosan úgy fogalmaz, hogy csak visszakapták azt, amit megérdemeltek. "Mi" kezdtük a háborút.
84 évesen már azt is tudja, hogy az akkori saját tragédiáján tovább tudott lépni. Annak ellenére, hogy "Kriegskind" azaz háborús gyerek volt, egy teljes értékű felnőtté vált. Már azt is tudja, hogy az igazi nagy sorscsapások később érkeztek az életében.
(az interjú Ingeborg Wagnerrel itt olvasható: klikk a cikkre) A Nürnberger Zeitung-ban napok óta, további visszaemlékezések olvashatóak a szomorú, 70 éves jubileum kapcsán.

A bombázás után a belváros szinte porrá és hamuvá vált. Az újjáépítés során természetesen nem lehetett mindent pontosan a korábbiaknak, az eredeti formáknak megfelelően felépíteni, rendbehozni, de a belváros számos épülete őrzi a régi időket. 

Régi fényképeken tárul elénk a borzalom. Részletek a bombázás utáni állapotokról.
foto: Stadtarchiv
Amerre a néni megy ... a romhalmaz után jobbra a Hauptmarkt.
foto: Archiv
foto: Stadtarchiv Nürnberg

Albrecht Dürer háza
foto: Archiv

foto: Archiv

foto: Hochbauamt Nürnberg

foto: Ray d'Addario

Quelle: Repro Hagen Gerullis / Foto Roland Fengler

 Az alábbi térképen színekkel jelölték a légicsapások rombolását: világospirossal jelölik a régi, sötétpirossal pedig az új totális károkat. Világoskék a színe a korábbi súlyos károknak, fekete a újaknak.
(javaslom megnézni a nagy felbontású képet a wikipédián: Nürnberg bombázása)



Holnaptól látogatható egy kiállítás a fenti témában a nürnbergi "Heimatministerium" épületében. Megnézzük. 

Nürnberg az én városom. Hitlerestől, Christkindlesmarktostól, 1FCN-estől, családostól, munkahelyestől, barátostól, a nürnbergi magyarokkal együtt, kompletten az enyém. A múltjával és jelenével együtt. Szeretem.